Párommal már évek óta terveztünk egy közös síelést: idén pedig végre úgy adódott, hogy mind anyagilag, mind idő-ügyileg meg tudtuk magunknak engedni ezt az utat.

Időben hozzá is láttunk a legfontosabb előkészületeknek: körülnéztünk, hogy melyik külföldi síparadicsomba lenne a legideálisabb utazni, és nagyjából 4-5 találat után – színtiszta matematikai alapon – szó szerint kiszámoltuk, hogy “ki legyen a győztes”. Olyan volt, mintha egy olyan meccset bundáztunk volna meg, amelyet mi rendeztünk: már rég tudtuk, hogy hova szeretnénk menni, ez a fajta számolás leginkább a mi lelkünk megnyugtatására szolgált.

Így tudtuk magunkat abba az illúzióba ringatni, hogy valójában majdnem mindegyik szállodának ugyanakkora esélye volt, holott az igazság az ugye, egészen más.

Egy szó, mint száz, a lényeg, hogy fantasztikus egy hetet töltöttünk a szívmelengető francia helyen, szóval úgy tűnik: az első megérzésre érdemes hallgatni, minden esetben.

Habár a szállás és az ott megtapasztalt élmények mind-mind kifogástalanok voltak, a hazatérésünkről ez már nem mondható el: köhögő vízcsapok és ijesztő morajlások fogadtak bennünket, nem sokkal azután, hogy átléptük a lakásunk ajtaját.

El nem tudtuk képzelni, hogy mi okozhatja a bajt. Arról nem is beszélve, hogy itthon sem voltunk napokig, hogy történhetett volna addig bármi is? Hacsak nem igaz mégis a vízcsövekben élő, alattomos kis szörny legendája, aminek éppen Budapest VII. kerülete a legkedveltebb tanyája.

Bármi is volt az igazság, semmiképp sem akartuk megvárni, amíg az a szörny megtalálja a kijáratot a vízvezeték fogságából: agárokat megszégyenítő sebességgel láttunk neki az internetes keresésnek, hogy rátaláljunk a legmegbízhatóbb szerelőre.

Ehhez mindössze annyit kellett tennünk, hogy begépeltük a “vízvezetékszerelő budapest” kifejezéseket, és reméltük, hogy beválik ez a meglehetősen lényegretörő megfogalmazás.

Így leltünk rá a topvizgazfutesszerelo.hu nevű oldalra, ahonnét megtudhattuk, hogy profi csapatuk kb. 30 éve foglalkozik vízszereléssel. Mindez pedig annyira szimpatikus volt számunkra, hogy fel is hívtuk őket a weblapra kiírt telefonszámon: a hívás ideje alatt megpróbáltuk megkeresni azt az időpontot, amely mind a csapat, mind pedig a mi tekintetünkben a legideálisabbnak bizonyult.

Végül a másnap reggelben állapodtunk meg, mert nagyon kimerültek voltunk az utazás után. Olyan 9 óra körül érkeztek csak meg, szerencsére – így nem ébresztettek fel minket hajnalok hajnalán -, és egy rendkívül kedves bemutatkozás után neki is ugrottak a javító munkálatoknak.

Tartottunk attól, hogy valami olyan problémával állunk szemben, amit nem lehet majd egy szerelés alkalmával helyrehozni. Szerencsére, csak egy enyhe csőtörés volt a felelős a morajló, nem evilági hangokért.

Pár óra múlva már minden lefolyó jobban működött, mint új korában: nyoma sem volt már semmiféle dugulásnak, köhögésnek, vagy csőtörésnek, vagy bármi olyan meghibásodásnak, amiről nekünk nem sok tudásunk van, így végre békében lemoshattuk magunkról az utazás “nyomait”.

A legnagyobb tanulság számunkra az egészből egyértelműen az első megérzés szerepe: ha ugyanis nem arra hallgatunk egyik esetben sem, akkor nem lett volna egy nagyszerű hetünk abban a szállodában, és nem is találtunk volna a topvizgazfutesszerelo.hu csapatára, akik többéves szakértelmükkel és profi eszközeikkel zökkenőmentesen helyreállították a lakásunkban lévő vízvezetékek épségét.

Végülis, nem is volt olyan nehéz találni vízvezetékszerelőt Budapest környékén.