Vasárnap reggel indultunk a hegyre, és a parkolóban még dér volt az autó szélvédőjén. A gerincen aztán kisütött a nap, a hátunk mögött ott feküdt a völgy a ködpárnában, és negyven percig egy szót sem szóltunk, csak mentünk. A sógorom hozott termoszban teát, azt ittuk a kilátónál, és onnan látszott, hogy a szomszédos gerincen már sárgul az erdő.

Ezeket a vasárnapokat évek óta tartjuk, télen-nyáron, és mindig ugyanaz a forgatókönyv: korai indulás, egy termosz, valamelyik jelzett út, aztán hazafelé egy hosszú beszélgetés az autóban. A hegyen ugyanis egészen mást mond el az ember, mint egy vasárnapi ebédnél.

Lefelé jövet kezdett beszélni arról, ami hónapok óta nyomasztotta.

A cége székhelye évek óta egy szolgáltatónál volt, ő viszont időközben vett egy kis üzlethelyiséget, és onnantól két helyre fizetett. Nem is a pénz zavarta a legjobban, hanem hogy fogalma sem volt, hogyan lehet ezt tisztességesen lezárni anélkül, hogy a cég egy napig is cím nélkül maradna. Végül a grossoffice.hu oldalán találta meg a választ (ami szintén egy székhelyszolgáltató), és utólag azt mondta, hogy a sorrend volt a legnagyobb tanulság.

Elsőként utánanézett, hogy egyáltalán mikor léphet. Ott olvasta, hogy a székhelyszolgáltatás szerződésének felmondása az első évben másképp működik: a szerződéskötéstől számított egy éven belül a felek nem élhetnek a rendes felmondás jogával, kizárólag rendkívüli felmondásra van mód. Nála ez nem okozott gondot, mert a megállapodás már négy éve élt, a szomszédja viszont pont ezen csúszott el fél évvel korábban, és emiatt vitatkozott hetekig.

Másodikként az új székhelyet rendezte. A cégnek előbb kell érvényes címe legyen, és ezt be kell jelenteni a cégbíróságnak, csak utána van értelme a régi megállapodást lezárni. Ő az üzlethelyiség papírjaival kezdte, és amíg az ügyvéd dolgozott rajta, addig semmit nem indított el.

A harmadik lépés a szerződése átolvasása volt. A felmondási idő, a felmondás módja és az esetleges díj nem jogszabályból következik, hanem abból, amit annak idején aláírt. Ezért nem ismerősöket kérdezgetett, hanem elővette a papírt, és pontosan azt nézte meg, ami rá vonatkozik. Végül közös megegyezéssel zárták le, ami neki a leggyorsabb út volt.

A negyedik a posta lett. A küldemények átirányítása a vállalkozás dolga, a szolgáltató erre nem kötelezhető, tehát végig kellett hívnia a partnereket, és a hivatalokban is át kellett vezettetni az új címet. Ez vitte el a legtöbb időt, körülbelül két hetet, miközben a többi lépés napok alatt megvolt. Azóta is azt mondja, hogy ezt kellett volna először elkezdenie, mert minden más gyorsabb volt nála.

Utólag azt mondta, hogy a székhelyszolgáltatás szerződésének felmondása nem is volt nehéz, csak sokáig azt hitte, hogy az. Fél évig görgette maga előtt egy olyan ügyet, ami három hét alatt lezárható lett volna, és a legtöbb energiát a halogatás vitte el, nem az intézés. Ez a mondat azóta is megmaradt bennem, mert magamra is ráismertem benne.

A hegyi túrán egyébként pont ugyanez a szabály. Nem az a kérdés, milyen gyorsan indulsz el a parkolóból, hanem hogy jó irányba fordulsz-e az első elágazásnál, mert utána már csak a hibát cipeled tovább órákon át.

Az egészben az tetszett neki, hogy sehol nem kellett vitatkoznia. A Székhelyszolgáltatás szerződésének felmondása – grossoffice.hu oldalon az is le van írva, hogy a szerződés nem csak felmondással szűnhet meg, hanem közös megegyezéssel, határidő lejártával, feltételes megszűnéssel vagy a Ptk szerinti egyéb módon is. A Gross Office megállapodása ráadásul határozatlan idejű, tehát nincs olyan, hogy lejáratkor újat kellene kötni, csak a díj fizetése ciklikus.

Mire hazaértünk, már a következő hetét tervezte. A sógorom három hét alatt zárta le azt, amit fél évig halogatott, és a Gross Office oldalán talált leírás mellett a legtöbbet az segített, hogy végre leült, és sorrendbe rakta a lépéseket. A vasárnapi túrákon azóta megint csak az időjárásról beszélünk.