A kisvállalkozók élete nem csak játék és mese! Nem elég, hogy folyamatosan harcolni kell az állandóan bővülő konkurenciával, ráadásul a néhány alkalmazott fizetése és a rengeteg járulék mellett a saját megélhetésére is gondolnia kell az embernek. Még szerencse, hogy én újságíró lettem, és nincs gondom ilyesmire, de az egyik legjobb barátommal már más a helyzet. Az apja egy kis üveges műhelyet üzemeltet, ami elég jó megélhetést biztosított a családnak több, mint negyven éven át, de érthető, hogy az öreg már elfáradt, letenné a szerszámot, azonban a barátomnak voltak fenntartásai a vállalkozás átvételével kapcsolatban. A generációváltás kkv esetében azért is külön nehéz, mert a kevés alkalmazott is félig-meddig családtaggá válik az évek során, és így az átmenetet ők is megsínylik.

Üveggel dolgozni nagy szakértelmet, precizitást és kézügyességet igényel, ami ugyan a barátomban is mind megvan egészen gyerekkora óta, nem véletlen, hogy végül grafikussá vált. Csakhogy ez kevéssé volt az ínyére az apjának, még akkor is, ha a fiából szintén művész lett. Valamiért neki az volt a meggyőződése, hogy tovább kell vinni a vállalkozást, bármi történjen is. Viszont a barátomnak mostanra már saját irodája, műterme van, és egyre többen és többen keresik meg különböző munkákkal, tervezéssel, illusztrációk készítésével. Az apja pedig, ahelyett, hogy örülne a fia sikerének, csak erőlteti tovább a dolgot. Néha nem értem az embereket…

Egyszer, mikor találkoztunk a törzshelyünkön egy kicsit beszélgetni, elpanaszolta, hogy lassan se nappala, se éjszakája, annyit stresszeli az apja az unszolással, és nem tudja, mi tévő legyen. Adja fel, amit eddig épített valami olyasmiért, amit nem is szeretne csinálni, csak azért, hogy az apjának jó legyen? Ilyen sziszifuszi helyzettel is ritkán lehet találkozni. Azt tanácsoltam neki, hogy a saját útját semmiképpen ne adja fel, de gondolkodjon ő is a dolgon, én is megpróbálok neki kitalálni valamit, ha ezzel segíteni tudok. Próbálta előre megköszönni, de mondtam neki, hogy majd akkor, ha kisütöttünk valamit.

Nézelődtem, gondolkodtam, de végül a feleségem találta meg a megoldást. Végül a feleségem szemfülessége mentette meg a helyzetet, mert talált egy olyan profi céget, amelyik a generációváltás kkv szakértője, és már jó néhány ügyet elsimított. Sokféle ügyfelük volt már, gondoltam, valószínűleg egy üvegműves is jól mutatna a profiljukban, még ha kicsi cég is. Az oldalt megtekintve meggyőződhettem róla, hogy náluk valóban jó kezekben lenne a barátom ügye, ezért továbbítottam neki az oldalt, és sok szerencsét kívántam neki. Nagyjából egy hónappal később kaptam legközelebb hírt az ügyről, és végül sikerült megegyezniük. Végül a barátom nem veszi át teljesen a vállalkozást, csupán résztulajdonos marad, némi beleszólással, és egy másik, fiatal és lelkes üvegműves mester veszi meg a céget, mert jól jön neki a kialakult ügyfélkör. Így a barátomnak is nyugta lesz, és az apja is végre nyugdíjba vonulhat, amire annyira vágyott.