Unokatesómék sztáresküvőt varázsoltak Zsámbékon

Ma reggel az újságot böngészve egy cikkre akadtam, amely a sztárvilág legszebb esküvőiről szólt, ahol titkos esküvőktől kezdve hollywoodi ezer fő fölötti násznép is előkerült. Ahogy a nagy nevek, filmsztárok, hercegek és hercegnők, királyok és királynék, celebek, TV-s személyiségek, zenészek, Instagram influenszerek között vándoroltak a gondolataim, eszembe jutott, hogy néhány hete én is egy emlékezetes esküvőn vettem részt: az unokatestvérem házasodott.

Az esküvőn nagy násznép jött össze, több mint százhúszan voltunk: körülbelül a vendégek fele a családból jött (bár olyan távoli rokonok voltak, hogy a legnagyobb részüket nem ismertem), míg a másik fele a barátok voltak: de innen is csak elvétve ismertem egy-egy arcot: örültem, hogy a feleségem is velem tartott.

Az lehetett unokatesómék terve, hogy a sztárok nyomdokaiba lépnek (és nem a titkos esküvőkre gondolok!), mert minden, ami szem-szájnak ingere, megtalálható volt. Nemcsak DJ, de élőzene is volt, a násznagy fantasztikus hangulatot teremtett, a koszorúslányok olyan jól néztek ki, mint a modellek, és az első perctől az utolsóig volt program nekünk, a vendégeknek. Eközben rengeteget tanultam az esküvői szokásokról, úgyhogy ha még egyszer megházasodnék (remélem, a feleségem nem olvassa ezt a posztot!), biztosan így csinálnám. Gyűrűváltás, rizsszórás, menyasszonyrablás (csak viccből persze), csokordobás, tányértörés, borospohár-dobás (ezt a vőlegény tette, hátrafelé!), a menyasszony hét keszkenőt adott a vőlegénynek, volt menyasszonytánc (500 Ft-ról indult, de volt, aki 5000-et adott egy táncért: nem rossz órabér!), és az újdonsült pár egy falat kenyeret és egy kis sót is evett vacsora előtt, az eljövendő jó és rossz időket szimbolizálva.

Ez persze jó kis szórakozás volt nekünk, de nemcsak a zene (nem beszélve az ételekről és finom alkoholos italokról!) és az ifjú pár kötött le minket, hanem volt egy esküvő fotósarok is. Elsőre azt hittem, hogy egy profi fotós lesz ott, aki mindenkiről csinál egy képet (ilyen is volt a polgári szertartás után), de ez a fotósarok valami új volt, olyasmi, amiről még nem hallottam: egy selfie gép automata. Ez a masina (magyarosan szelfi gép vagy szelfi gép automata) egy apró stúdió volt, ahol mindenféle maskarába, vicces jelmezbe be tudtunk öltözni. Képzelj el egy tucat különböző színű és alakú napszemüveget rózsaszíntől narancssárgán át a normál feketéig, mindenféle vicces kalapokat, kék, lila, zöld műhajakat, egy-egy profi parókát, de volt ott sárga műanyag húsvéti tojás, ragadós nyaklánc, virágfüzér, ami tiszta Hawaii hangulatot teremtett, ezüst, arany, világító cipők, konfetti, színes papírdarabok és még rengeteg minden, de nem emlékszem mindre. Kicsit lassúak voltak elsőre, ahogy odaözönlöttek a vendégek: sorba állni nem akartunk, de szemfülesek voltunk: ahogy a vacsi elkezdődött, gyorsan bekanalaztunk egy-egy tál levest és puff, rögtön odaindultunk, ahonnan hirtelen eltűnt a sor: az esküvő fotósarok elé.

Egy másik pár megelőzött minket, mielőtt odaértünk. Azt hittük, egy kicsit várnunk kell, de nagyon kedvesek voltak, rögtön beinvitáltak minket is. Négyen kezdtük meg a vicces fotók készítését: kb. 10 négyzetméter lehetett az egész hely, de nem hiszem, hogy valaha készítettünk ennyi party képet. Az életünk során, nyilván rengeteget használjuk a telefonjainkat, mint a legtöbben, sőt, komolyabb fényképezőgépeket is, de egy új, jobban mondva szinte elfeledett érzés volt, hogy a selfie gép fotósarokban a valós, kinyomtatott képeket is rögtön a kezünkbe vehettük.

Azóta utána olvastam kicsit, hogy miről is szól ez az egész. Egy jó kis leírást találtam itt, ezt gyorsan össze is foglalom: a fotóautomatában van egy fényképezőgép (elég profi, tükörreflexes), egy szuper vaku és persze egy nyomtató, amivel ki tudjuk nyomtatni az elkészült képeket. Könnyű volt kezelni, az érintőképernyővel egy gyerek is boldogul, már ha tud olvasni és feléri J. Az esküvőn volt egy sötétítő függöny is és számomra meglepő módon sötétben is jó képeket csinált. Nemcsak képeket tudott készíteni, hanem rövid .gif animációkat is, és vicces hátterek is elérhetők voltak.

Rákérdeztem az unokatesómnál, hogy ment a bérlési folyamat, azt mondta, hogy semmi gond nem volt, Budapesten kívülre is olcsón kiszállították (városon belül ingyenes) és az alapszolgáltatás része volt, hogy egy segítő munkatárs végig a géppel marad és besegít, ha kérjük. Egyébként ők a selfiegep.hu-tól vették igénybe a szolgáltatást és én is pont erről az oldalról tájékozódtam, ez pedig biztosan nem lehet véletlen! Ahonnan azt is megtudtam, hogy 4, 6 vagy 8 órára lehet kibérelni a fotógépet, ráadásul egy hozzáértő személy is végig ott van a bérlés ideje alatt a helyszínen. Ez egyrészt azért jó, mert ő garantáltan tudja, hogyan kell kezelni a gépet, másrészt pedig azért, mert ügyel arra is, hogy ne essen semmi baja a szelfi gépnek. Természetesen a bérlés ára az egyedi igényektől, illetve a bérlés időtartamától függ, de az árban benne van, hogy korlátlan mennyiségben lehet képeket készíteni. Ennek köszönhetően pedig például egy 100 fős eseményen sem fordulhat elő, hogy valaki kimaradjon a fotózkodásból, mert elfogyott a fényképpapír. A fotók 10×15 cm-es méretben készülnek, ami nem is olyan kicsi, sőt egy normál fotó ekkora, de van lehetőség arra is, hogy ennél nagyobb képek készüljenek, de persze ezt sem árt előre egyeztetni a szolgáltatóval.

Mivel hamarosan közeleg a feleségem 40. születésnapja, így természetesen egy hatalmas bulit szeretnék szervezni neki, egy ugyanolyan fotósarokkal, mint ami az esküvőn is volt. A képekre lehet logót is kérni, pontosabban a fotópapírra, így arra gondoltam, hogy arra ráíratom, hogy „Judit 40”, hogy senki ne felejtse el még évek múlva sem, hogy milyen jól érezte magát.

Az esküvő után pár nappal kiderült, hogy nem csak a kézzel fogható képek maradtak meg emléknek, hanem az unokatesómék digitális formában is megkapták a képeket, így egy köremailben minden résztvevő megkapta az összes képet: egy pár napig csak ezekkel volt tele a közösségi média. Emellett pedig ők egy albumot is készítettek maguknak az összes képből, hiszen életük legszebb napjának minden megörökített pillanata kincset ér számukra, de ez teljesen érthető.

Ez mindenképp egy maradandó esküvő marad, örültem, hogy a hírekből eszembe jutott mindez ma reggel, hogy mekkora buli is volt. Amikor legközelebb esküvőszervezésre kerül a sor, vagy egy ismerős kikéri a véleményemet, ki fogom emelni, hogy a programokból minél több, annál jobb, és az mindig vicces és szórakoztató, ha a vendégek saját magukat is el tudják foglalni, és persze, majd a saját tapasztalataimról is be tudok majd számolni a bérléssel kapcsolatban. Egy párra mindig több tucat vendég jut, és erre kiváló lehet a szokásos sör, bor, pálinka, finomságok, tánc, beszélgetés mellett valami újdonság is: például egy selfie gép automata.