Anyukám mindig hangsúlyozta nekem gyerekkoromban a sport fontosságát. Valahogy beleégett a tudatomba, hogy minden valamire való ember sportol, de sosem tudtam ezt a dolgot hagyományosan értelmezni.

Próbáltam én szokványos sportokat űzni, jártam focizni, meg kosarazni is korábban, mind a kettő sportot nagyon kedvelem, de csak akkor, ha nézni kell, mert ha csinálni, akkor már vannak bajok.

De mivel beleégett a tudatomba, hogy a sport nem olyan tevékenység, amit csak úgy elhagyhat az ember az életéből, így valami olyan tevékenység után kellett néznem, amit szívesen csinálok.

Sokat morfondíroztam, de aztán arra jutottam, hogy motorozni kellene. Igen, tudom, hogy ez szigorú értelemben véve nem sport, de vannak, akik motorral sportolnak, szóval úgy döntöttem, betudható annak.

Beszereztem hozzá mindent a motorosboltból, csináltam jogsit és vettem egy motort. Mikor anyámnak prezentáltam az ötletemet, úgy láttam, nem volt természetes a mosolya, de aztán, mivel kénytelen volt, megbarátkozott a gondolattal.

Szóval ez a sportom most, a motorozás. Sportszerűen látogatom a motorosbolt weboldalát is, és minden pénzemet erre költöm. Egyszerűen nem tudom megállni. Annyi szuper cucc van, és nekem minden kell természetesen. De nem bánom, mert olyan érzés fog el a motoron, mikor a hegyeket járom, ami nem hasonlítható semmi máshoz. Nem csak az adrenalinra gondolok, hanem a szabadság érzésére. Ezt mindenkinek ki kellene próbálnia. Szívem szerint mindenkinek felíratnám receptre, annyit dob az ember lelkén. Depresszióra legalábbis tuti gyógymód lehetne.

Nem igazán érte azokat az embereket, akik magukba roskadva otthon ülnek és sajnálják magukat. Miért nem találnak inkább egy hasonlóan vérpezsdítő szórakozási módot? És, ha kreatívak és szabadgondolkodásúak vagyunk, szódával még sportnak is el lehet adni a dolgot.